A norv�g lundehund nem t�l nagy, 30–40 cm magas kuty�cska, bund�ja barn�s-v�r�s, feh�r foltokkal. Ha v�letlen�l felbukkan egy-egy p�ld�ny ki�ll�t�sokon, sz� n�lk�l mennek el mellette az emberek; �tlagos k�lseje nem �rulkodik k�l�nleges anat�miai adotts�gair�l. Pedig a lundakutya igazi unikum: nyak�t annyira h�tra tudja hajtani, hogy homloka a gerinc�t �rinti! V�ll�z�letei olyan hajl�konyak, hogy mells� v�gtagjait oldalir�nyban is ki tudja ny�jtani, ak�rcsak az ember a karj�t. R�ad�sul mind a n�gy l�b�n hat haszn�lhat� ujj van. De ez m�g nem minden! A lundehund m�g a f�leit is le tudja z�rni, hogy hall�j�rat�t megv�dje a piszokt�l �s nedvess�gt�l. N�melyik furcsa tulajdons�g m�s fajt�n�l is el�fordul ugyan, de csak ritk�n �s sz�rv�nyosan; akkor is degener�ci�nak tekintik. Jogos a k�rd�s, mi�rt van sz�ks�ge ennek a kis �szaki kuty�nak ezekre a nem mindennapi adotts�gokra?

A lundehund a lunda mad�rr�l (Fratercula arctica arctica) kapta nev�t, melyet a tenger papag�j�nak is neveznek. Ez a mad�r Eur�pa �szaki tengerpartjain �l, hatalmas kol�ni�kban, a partvid�ki szikl�k �regeiben �s f�ldalatti j�rataiban. A norv�g Lofoten szigetcsoport �szaki r�sz�n k�l�n�sen nagy sz�mban fordul el�. Egy-egy �regben nagyon sok toj� �l, m�rciusban-�prilisban �rkeznek a f�szekrak� ter�letekre. A toj�sb�l kikelt fi�k�knak negyven nap eltelt�vel m�r saj�t magukr�l kell gondoskodniuk. B�r ekkor m�g nem tudnak rep�lni, sz�leik k�m�letlen�l kil�kik �ket az �regekb�l. Ritk�bban az id�s madarak kih�vj�k a fiatalokat a j�ratokb�l, �s a v�zhez csalogatj�k �ket, vagy megpr�b�lj�k �ket a sz�rnyukra venni, �s alattuk rep�lve seg�tenek eljutni a szikl�kon �t a tengerhez. De legt�bb esetben a fiatal madarak teljesen magukra vannak utalva, sokuk megs�r�l vagy hal�lra z�zza mag�t a szikl�kon. Ezeket a szerencs�tlen�l j�rt madarakat gy�jtik �ssze a lundehundok. Egy-egy b�s�ges �vben a fi�k�k olyan k�v�rek, hogy nem tudnak kijutni a j�ratokb�l. N�h�ny �lelem n�lk�l elt�lt�tt nap ut�n azonban elegend� s�lyt vesz�tenek, hogy elhagyhass�k f�szk�ket. A lund�k augusztusban hagyj�k el a f�szekrak� ter�leteket, �s �rdekes m�don ottl�t�k minden nyom�t eltakar�tj�k, �gy az �regek k�vetkez� tavasszal tiszt�n v�rj�k a toj�kat.

Mivel a lundehund lund�kra vad�szik, neki is alkalmazkodnia kellett a madarak �l�hely�nek k�r�lm�nyeihez. Sok l�bujj�nak k�sz�nhet�en minden egyenetlen, cs�sz�s, meredek talajon biztons�gosan tud egyens�lyozni, j� talajfog�ssal, plusz ujj�t t�maszt�knak, vagy sz�ks�g eset�n f�knek haszn�lva, ha megcs�szik a k�ves t�rmel�ken. A kapaszkod�st seg�ti a v�ll�z�letek szokatlan hajl�konys�ga is, illetve „karjai” seg�ts�g�vel �s hajl�kony nyak�val sz�k j�ratokba is be tud hatolni �s meg tud fordulni. A lundehund k�l�nleges tulajdons�gai r�v�n olyan helyekre tud eljutni, ahov� az ember soha. Ehhez hasonl� nyak�z�lettel csak a r�nszarvas rendelkezik az eml�s�k k�z�tt. A v�ll�z�letek hajl�konys�g�t �gy is ellen�rizhetj�k, hogy a kuty�t mells� l�bain�l megemelj�k, �s mik�zben h�tuls� v�gtagjain �ll, a mells�ket oldalir�nyban sz�tnyitjuk. A lundehundnak ez semmif�le kellemetlens�get nem jelent!

A lundehund l�bain �t-�t teljesen kifejlett, h�rom r�szb�l �ll� l�bujj van, m�g a hatodik az ember h�velykujj�hoz hasonl�, k�t �z�lettel rendelkez� ujj. Ezt a legbels� ujjat a kutya az emberhez hasonl�an tudja mozgatni �s kiny�jtani. De mi�rt van r� sz�ks�ge? Ez�ltal nagyon alacsony j�ratokba is be tud hatolni, oldal�ra fekszik, �s bepr�seli mag�t, mik�zben legbels� ujjait haszn�lja. A lundehund v�gtagjai abban is k�l�nb�znek a „norm�lis” kutyamancst�l, hogy mells� l�bain nyolc-nyolc, h�tul h�t-h�t talpp�rn�ja van, mely szint�n a stabil talajfog�st seg�tik.

A lundehund f�lei nyugalmi �llapotban fel�ll�ak, de k�nnyed�n el�re vagy h�tra tudja �ket hajtani, mi�ltal elz�rja a hall�j�ratot, csak nagyon kis r�st hagyva szabadon a k�ls� oldalon. Ennek a furcsas�gnak els�dleges oka a piszok �s a v�z t�voltart�sa, de felt�telez�sek szerint a sz�k helyeken val� t�j�koz�d�ssal is �sszef�gg ez a tulajdons�g. A nagyon keskeny j�ratokban a f�lek a fejre lapulnak, de a porc fels� r�sze a f�l t�bbi r�sz�t�l elk�l�n�lve valamennyire m�g fel tud emelkedni, �s hangfelfog�k�nt m�k�dik.

Vajon n�h�ny sz�z �v alatt alkalmazkodott ilyen magas szinten k�rnyezet�hez a lundehund, vagy sokkal r�gebbi fajt�r�l besz�lhet�nk? Lappf�ld �szaki r�sz�n tal�ltak egy t�bb mint 5000 �ves fossz�li�t, melyet Varanger kuty�nak neveznek. A lundehundnak pont olyan �llkapcsa van, mint a r�g�szek �ltal felfedezett csontv�znak: mindk�t oldalon egy-egy foggal kevesebb van, mint a t�bbi kuty�nak. N�h�ny tud�s szerint a lundehund az utols� j�gkorszak el�tti id�kb�l maradt fenn, szinte v�ltozatlanul. (A Lofoten szigeteket a harmadik j�gkorszakban nem bor�totta j�gtakar�.)

A lundehundr�l, �s arr�l, hogyan vad�szik a lund�ra, nagyon r�gi le�r�sokat olvashatunk. 1432-ben az olasz Piero Quirini haj�t�r�st szenvedett Sandn�l. Leg�nys�ge egyetlen t�l�l�j�vel egy�tt egy szeg�ny hal�sz �s fiai tal�ltak r� a lakatlan szigeten. Quirini hazat�rve k�nyvet �rt az �szaki orsz�gr�l, lak�ir�l, �s �llatvil�g�r�l. M�ve k�s�bb sok utaz�t cs�b�tott Skandin�vi�ba. Ezek egyike, a szint�n olasz Francesco Negri 1664–65-ben, Finnorsz�gban l�tott lund�kat �s r�juk vad�sz� kuty�kat. Az �szaki k�lt�-pr�dik�tor, Petter Das (1647–1707) az �szak trombit�ja c. k�nyv�ben sz�mol be ugyancsak a lundehundr�l �s a lundavad�szatr�l. A k�t szerz� le�r�s�ban rengeteg k�z�s momentum van, pedig k�t egym�st�l f�ggetlen�l sz�letett �r�sr�l van sz�. Negri Finnorsz�gr�l sz�l� k�nyv�t Padov�ban nyomt�k 1700-ban. Petter Das k�nyve az 1600-as �vek v�g�n �r�dott, de csak hal�la ut�n adt�k ki. Petter Das maga �rja bevezet�j�ben, hogy a lunda elfog�s�r�l �s a lundehundr�l �rottak Lovunden sziget�r�l sz�rmaznak. Ez a sziget a lunda legnagyobb teny�sz-ter�lete a vil�gon, �s prominens tud�sok napjainkban is gyakran l�togatj�k. Erik Hansen Schennebol 1951-ben �rja a lund�r�l, hogy nem k�nny� kihozni a szikl�s tengerpart m�ly j�rataib�l, ha nincs a embernek egy mozg�kony kuty�ja, mely k�pes bem�szni ezekbe a j�ratokba, �regekbe, �s kih�zni onnan a madarakat. Schennebel megfigyel�sei Vxroy sziget�r�l sz�rmaznak. Nicolei Jonge is le�rja a lundakuty�t �s haszn�lat�t 1779-ben, ak�rcsak a n�met geol�gus Christian Leopold von Buch 1807-ben. Vxroy sziget�n tal�lhat� Mastad, mely nev�t egy viking kir�lyr�l, King Masr�l kapta. Mastad szerencs�re nagyon elszigetelt telep�l�s; ez�rt maradhatott fenn napjainkban is tiszt�n, minden m�s fajt�val val� keresztez�d�s n�lk�l a lundehund.

Mastad jelenleg 30 h�ztart�sb�l �ll, kb. 150 lakossal. Partjain�l f�ktelen, �rv�nyekkel teli tenger h�mp�ly�g, sz�mtalan z�tonnyal tark�tva. Halban gazdag vid�k, de az emberek nagy �rat fizetnek ez�rt. Egy helyi mond�s szerint itt a legt�bb n� k�tszer megy f�rjhez. A hal�szathoz hasonl�an a sz�na betakar�t�sa sem vesz�lytelen. Minden legel� hegyi mez�k�n fekszik, n�h�ny hely olyan meredek, hogy k�telet kell haszn�lni a betakar�t�sn�l, majd a sz�n�t cs�nakon viszik a faluba. Mindennek ellen�re Mastad lak�it j�m�d�k�nt tartj�k sz�mon, ugyanis ha nem volt el�g b�s�ges a sz�naterm�s vagy a hal�szat, a madarak mindig megmentik a helyzetet. Itt az emberek sohasem v�gnak neki egyetlen t�lnek sem 3–4 hord� s�zott lunda n�lk�l, hord�nk�nt kb. 400 fiatal lund�val.

A lundavad�szatnak kor�bban szigor� szab�lyai voltak. A fiatal lunda vad�szata augusztus elej�n kezd�d�tt, �s 2–3 h�tig tartott. �ltal�ban a feles�g �s az id�sebb fi�k vez�nyelt�k a vad�szatot, gyakran k�v�sz�netet tartva �jf�lkor az �szaki f�nyn�l. A kuty�k ir�nti elv�r�s harminc mad�r elfog�sa volt �jszak�nk�nt. Egy feln�tt f�rfit�l 80–90 mad�r elejt�s�t v�rt�k, �gy egy vad�sznak 2–3 kuty�ja volt �ltal�ban. Vannak olyan kuty�k, melyek 80 madarat is k�pesek fogni egy �jszaka, de feljegyeztek 130 madarat egyed�l begy�jt� lundehundot is. A lunda nem �ppen egy f�sult mad�r, mely tehetetlen�l v�rja, hogy a v�gzet utol�rje. Er�s cs�re kiv�l� fegyver, �s ritk�n ugyan, de n�ha egy-egy mad�r meg is menek�l cs�r�nek k�sz�nhet�en. A kuty�k gyakran t�rnek haza v�resen, vagy l�g� f�llel. Ha egy k�ly�k olyan szerencs�tlen, hogy egy k�l�n�sen harcias lund�val tal�lkozik el�sz�r, eg�sz �let�ben f�lhet a madarakt�l. De nemcsak a madarak vesz�lyeztetik a lundehundot.

A laza k�vek hirtelen f�ldcsuszaml�st okozhatnak, betemetve a kuty�kat. Gyakran az is el�fordul, hogy egy �regbe bef�r ugyan a kutya, de kij�nni m�r nem tud. A gazda ebben az esetben csak im�dkozhat, de seg�teni nem tud. Term�szetesen a kuty�khoz hasonl�an az emberek is szerencs�tlen�l j�rhatnak vad�szat k�zben. A szikl�k k�z�tti �sv�nyek gyakran egy m�tern�l is keskenyebbek, egy rossz l�p�s �s k�zel a hal�l, f�leg r�gz�tett �v haszn�lata eset�n, melybe fejjel lefel� dugt�k bele a madarakat. Amikor az megtelt, gyakran m�g a der�ksz�jba is tettek madarak, a k�pz�d�tt s�ly azonban k�nnyen ler�nthatta az embereket a m�lybe. Ez�rt t�rtek �t olyan sz�ll�t��vekre, melyekb�l baj eset�n ki lehetett b�jni.

A lundehund felfedez�jek�nt, azaz a fajt�t a modern vil�ggal megismertet� tud�sk�nt Sigurd Skaunt tartj�k sz�mon. Skaun nagyon sok le�r�st olvasott a fajt�r�l XVI. sz�zadi forr�sm�vekben, �s elgondolkodott, h�tha �l m�g n�h�ny ilyen kutya Norv�gi�ban. Vid�ki farmereknek, hal�szoknak �rt leveleket, hogy seg�ts�g�ket k�rje. El�sz�r Lofotenb�l kapott v�laszt, ahol id�sebb emberek m�g l�ttak ilyen kuty�kat, de szerint�k a fajta teljesen elt�nt a szigetekr�l. V�gre egy vxroy-i post�s �rtes�tette, hogy n�luk m�g l�tezik a lundehund, �s m�g mindig vad�szatra haszn�lj�k. Skaun egy norv�g vad�szati �s hal�szati lapban k�z�lt cikket a fajt�r�l, k�vetelve, hogy a Norv�g Kennel Club hivatalosan is regisztr�lja. Azonban m�g a lap f�szerkeszt�je is azon a v�lem�nyen volt, hogy nem �n�ll� fajt�r�l van sz�, csup�n a buhund egy helyi v�ltozat�r�l. A cikknek azonban lett foganatja, Eleanor Christie 1937-ben olvasta Skaun �r�s�t, �s elhat�rozta, hogy k�zelebbr�l is megismerkedik ezzel a k�l�nleges fajt�val. V�letlen�l besz�lget�sbe elegyedett egy rosti hivatalnokkal a vonatot, aki meg�g�rte, szerez neki n�h�ny lundehundot. Ez azonban kor�ntsem bizonyult egyszer� v�llalkoz�snak. Amikor szinte minden�tt �t�lltak a lunda h�l�s vad�szat�ra, a kuty�k feleslegess� v�ltak. Nem volt el�g ennival�juk, kezdt�k megt�madni a birk�kat, ez�rt kutyaad�t vetettek ki r�juk, p�ld�nyonk�nt 8 koron�t. Ez olyan nagy p�nz volt akkoriban, hogy t�nyleg megoldotta a probl�m�t, a kuty�k hamarosan elt�ntek, vagy m�s fajt�kkal keveredtek. A rosti hivatalnok v�g�l Mastadban bukkant Monrad Mikalsonra, aki Vxroy d�l-nyugati partjain�l m�g mindig lundehundokkal vad�szott. Itt az emberek m�g f�ggtek a kuty�kt�l, hiszen m�s kutya nem tudta elv�gezni a munk�j�t. Mivel m�s fajta nem volt Mastadban, tiszt�n maradhatott fenn a lundehund. A belteny�szet ellen�re a fajta kor�ntsem v�lt degener�ltt�. Abban az id�ben kb. 50 kutya �lt. Vxroy-ban csak 2 korona volt a kutyaad� 1895-ben. 1904-re kuty�nk�nt 10 koron�ra emelt�k az �sszeget, Vxroy, Asker �s Bxrum kiv�tel volt – napjainkban itt �l a legt�bb lundehund. Monrad Mikalsen n�gy k�lyk�t k�ld�tt Eleanornak, a kuty�kat szopornyica ellen is beoltva, mely m�r itt is fel�t�tte a fej�t. A h�rom szuka – Hild, Lyey �s Urd – �s az egy kan, Ask 1939 febru�rj�ban �rkeztek Christie-hez. 1943-ban, mikor a Norv�g Kennel Klub v�gre elismerte a fajt�t, az eg�sz �llom�nyt hatvan kutya alkotta. Sajnos �jabb szopornyica-j�rv�ny t�rt ki Vxroy-ban, �s mivel a h�bor� miatt lehetetlen volt vakcin�hoz hozz�jutni, egy kiv�tel�vel minden kutya meghalt. Mikalsen Eleanorhoz fordult seg�ts�g�l, aki term�szetesen – b�r nagy neh�zs�gek k�zepette, Carl Schoyen seg�ts�g�vel – k�t vemhes szuk�t �s k�t k�lyk�t k�ld�tt Vxroy-ba.

Ezek a kuty�k mentett�k meg a fajt�t a kihal�st�l. Otter, az egyik k�ly�k, aki el�tte m�g sohasem vett r�szt vad�szaton, 14 lund�t fogott az els� napon, mikor Mikalsen kiment vele vad�szni, m�snap pedig m�r nyolcvanat! Otter nemcsak fajt�ja egyik megment�je volt, hanem egy kisl�ny is neki k�sz�nhette �let�t, akit a birk�kra vigy�zni k�ldtek ki. Este azonban vihar t�rt ki, a szikla�sv�nyen t�bb �llat is lezuhant, s�t a kisl�ny is megcs�szott, de Otter fogaival elcs�pte a ruh�j�t, �s addig tartotta, m�g ism�t biztons�gosan megkapaszkodott.

1944-ben a szopornyica Christie kuty�it is kipuszt�totta, egy kan, Ask kiv�tel�vel, aki 9 �ves kor�ban halt meg 1947-ben. Most Mikalsen k�ld�tt k�t �j k�lyk�t 1950-ben, ezeknek azonban nem sz�lettek ut�dai, r�ad�sul Eleanor f�rje is megbetegedett, �gy az asszony sok�ig nem tudta folytatni a teny�szt�st. V�g�l 10 �vvel k�s�bb, az 1960. janu�r 31-�n sz�letett alomb�l 3 k�lyk�t k�ld�tt ism�t Mikalsen Christie-nek. Egy p�r ezekb�l k�ly�knek adott �letet 1960. augusztus 12-�n. A fajta ir�nti �rdekl�d�s n�ni kezdett. Carl Frimann Calusen doktor, a Norv�g Kennel Klub aleln�ke Christie seg�ts�g�vel kapott egy kant Mikalsent�, aki 1963-ban ism�t elvesztette �sszes kuty�j�t, �s egyetlen fajtatiszta egyed sem maradt Vxroy-ban. Most Christie seg�tett, a k�t k�ly�k Mikalsen 75. sz�let�snapj�ra �rkezett meg.

1962-ben megalakult a Norv�g Lundehund Klub, hogy meg�rizze �s �polja ezt a k�l�nleges fajt�t. A kis l�tsz�m� popul�ci� miatt „k�nny�” helyzetben voltak, minden kuty�t �sszegy�jthettek �s regisztr�lhattak, �s minden kutya t�rzsk�nyv�t ismerve kezdhett�k meg a tervszer� teny�szt�si munk�t.

M�ra szerencs�re elmondhat�, hogy a lundehundot nem fenyegeti a kihal�s vesz�lye. Eleanore Christie-t maga a norv�g kir�ly fogadta elismer�se jel��l, hogy megmentette ezt a k�l�nleges norv�g kutyafajt�t. 1972-ben Vxroy-ban forgattak egy filmet a lundehundr�l �s a lundavad�szatr�l, melynek eredm�nyek�nt egyre t�bb n�v sorakozott a teny�szt�k v�r�list�j�n. �rdekess�g, hogy az amerikai fajtaklub, a norv�g klubbal szorosan egy�ttm�k�dve, m�r 200 regisztr�lt p�ld�nnyal dicsekedhet, s�t a teny�szt�si szempontb�l nem kiemelked� kuty�kat az �llamokban ivartalan�tva, t�rzsk�nyv n�lk�l adj�k el kedvencnek.