AZ ÁLLATOK ÉS A STRESSZ

– Zaklatott világban élünk –

Mindennapjaink állandó kísérője a stressz. A környezet ingerei nem csak az emberben váltanak ki heves reakciókat, vagy hosszú távon betegségeket, hanem az állatokban is. Minden állattartó tapasztalta már, hogy kedvence páni félelemmel reagál bizonyos jelenségekre. Összerezzennek a váratlan hatásokra, s ha zeng az ég, a kutyák, macskák legszívesebben a föld alá bújnának félelmükben. A nagyvárosokban élő állatok pedig még az urbánus ártalmakat is kénytelenek elviselni. Dr. Bánfi Andrással, arról beszélgetünk, hogyan reagálnak, és milyen változásokat okoz az állatok szervezetében a stressz.

- Bizonyos mennyiségű stresszre minden állatnál „szükség van” ahhoz, hogy a szervezet napi működéséhez megfelelő inger érje. Ennek menynyisége azonban számokban nem meghatározható.

- Milyen tényezők befolyásolják az állatot a tekintetben, hogy optimális vagy túlzott menynyiségű ingerrel kell leélnie az életét?

- A leggyakoribb a zajártalom és a szennyezett környezet. De vegyük sorra a „forrásokat”.

TARTÁSI KÖRÜLMÉNYEK

Magányos ebek, acsarkodó falkák

- Vegyünk példának egy lakótelepi lakásban tartott kutyát. A napi séták száma alapvető (és persze, nem csak lakótelepen élőknél). Van olyan gazda, aki egy nap csak egyszer viszi le a kutyáját, mert úgy gondolja, ez elég az állatnak a szükségletei elvégzéséhez. Egész nap gyűlik a vizelet a hólyagjában, s egy idő után kényelmetlenséget, sőt, fájdalmat okoz a szerencsétlennek, de a pavlovi reflexek miatt csak végszükségben ürít. Egy séta naponta közel sem elég ahhoz, hogy meglegyen az állat komfortérzete és ne csakis a lakásban tartás hátrányait érzékelje.

Igen fontos az is, hogy az állat mennyit van egyedül a lakásban. A kutya társaslény, s az egész napos bezártság hatványozottan rosszul hat rá.

Vagy egy másik példa: egy nagy kertben falkában tartott kutyák rivalizálnak egymással. Más és más rangsor alakul ki közöttük, több tekintetben is. Erősorrend, a párzásban, a táplálkozásban elfoglalt helyük. El kell dönteniük, ki az úr a házban, melyikük "a nagy igazságosztó", aki beleszól a többi kutya közti perpatvarokba is. A tartási körülmények itt is meghatározzák, jó falkaszellem uralkodik-e, vagy állandó a rivalizálás, a viaskodás, az acsarkodás. Példaként azokat az állatbarátokat hoznám, akinek pénzük nem sok, állatszeretetük viszont óriási. Nagy területen sok-sok kutyát zsúfolnak össze, de a megfelelő ellátásukat nem képesek biztosítani. Itt bizony napirenden vannak az agresszív jelenségek, még kannibalizmus is előfordul.

TULAJDONOS

Rendszeresség, rendszeresség, rendszeresség!

A tulajdonos életvitele is meghatározó az állat szempontjából. Az etetés, sétáltatás történjék mindig ugyanabban az időpontban, vagy ha ez nem megy, legalább valamiféle rendszert igyekezzünk az állat életébe vinni. A kutyák nagyon szeretik a rendszerességet, ezért még a heti egy koplalónapot is minden további nélkül megszokják, ha a gazda következetesen alkalmazza.

Rendkívül fontos az is, hogyan bánik a tulajdonos a kutyájával. Ez nagy mértékben befolyásolja a kettejük kapcsolatát. Az állat érzi az emberből feléje áradó ragaszkodást és szeretetet. És ez még akkor is igaz, ha a gazda nem tudja kimutatni a szeretetét.

- És mit idéz elő az állatban, ha bántalmazzák?

- Egy idő után elér egy olyan ingerküszöböt, ami a menekülési reflexét hívja elő, s ha ezt megakadályozzák, mert rácsok között, betonozott, szűk kennelben tartják, annak már fiziológiai reakciói is lesznek. Károsodik az állat idegrendszere, agresszívvé válik, lefogyhat, ivari működése rendezetlen lesz és furcsa szokásokat vehet fel.

Vannak emberek, akik rendkívül gyakran költöznek. Mint tudjuk, a kutya nem a helyhez, a házhoz, a környezethez ragaszkodik, hanem a gazdához. Ennek ellenére komoly stresszt okoz nála újra és újra más környezetet megszokni. Mindenki járt már állatkertben. Ott az állatokon igen jól megfigyelhető egyfajta kényszeres viselkedés vagy -mozgás. Például föl-alá járnak a ketrecben, mindig ugyanazon az útvonalon. Az ok: a túlságosan kevés inger és a bezártság. A túl szerény terület és az „unalmas” élet hozza magával ezeket a kényszeres magatartási formákat.

- A látogatók sokasága nem zavarja őket?

- Azt nagyon gyorsan megszokják.

ETETÉS

Az egyoldalú táplálás már diéta!

- „Bizonytalan, mint a kutya vacsorája” - tartja a közmondás, és ebben sok igazság van. A rendszerességnek az etetésben is igen fontos szerep jut, mert az össze-vissza időpont valódi bizonytalanságban tarthatja az állatot. Kellemetlen és furcsa rágási szokásokat vehet fel: szétrág minden, számára elérhető tárgyat,  legyen az székláb, kő, vagy éppenséggel beton.

Fontos az eledel mennyisége és minősége is. Nem elég csak a mennyiségre koncentrálni, figyelni kell a minőségre is. Gyakran esünk abba a hibába, hogy bár mennyiségileg elegendő ételt adunk az állatnak, a minőségre nem figyelünk. Az egyoldalú etetés diétának minősül! Az előbb említett rossz rágási szokásokon felül hiányérzet és egyfajta éhség alakul ki az állatban. Például az olyan kutyában, amelyet mindig csirkenyakon-fejen tartanak. A csirkének ugyan magas a tápértéke, de nem tartalmaz mindent. A változatos étkezés nem csak azért ajánlatos a kutyának, amiért az embernek - mondhatni, a kulináris örömökért -, de nagyon komoly élettani alapja van: a sokoldalúság magában hordja a tápanyagok sokszínűségét is. A "teljesség" a ma kapható tápokkal megvalósítható, akár a tökéletességig vihető, mert a gyárak tudományos receptúrái messze túlmutatnak a csirkenyakon.

KÓR-OKOK, KÓROKOZÓK

Az ember „fejlett” civilizációja kutyába se veszi az egészséget

- Hatnak az állatra a fizikai, kémiai, biológiai kórokok is. A fizikai kórokok szorosan összefüggnek a környezettel és tartási körülményekkel. Fizikai kórokok a nagy mennyiségű por, az erős zaj. Kémiai kórokok a háztartásban használt vegyszerek, permetek és növényvédő szerek, méreganyagok. Például a kutya boldogan megissza a kiömlött autó hűtőfolyadékot, mert jóízű, édes, ám azonnal tönkre is teszi a veséjét. A dohányfüstről már esett szó a lapban, de annyit azért hadd tegyek hozzá, hogy ahol hárman-négyen cigarettáznak, az komoly terhelést jelent az állatok szervezetének. Közismert, hogy a nagyvárosok bizonyos pontjain a kipufogógáz mennyisége a határérték többszöröse. Az is köztudott, hogy ezek a gázok általában nehezebbek a levegőnél, s a föld feletti egy-másfél méteres sávban lényegesen több van belőlük. Nincs olyan magasságú kutya, amelyik sétáltatásnál ne részesülne ebből az urbánus „áldásból”.

A biológiai kórokok: a vírusok, a baktériumok, a külső és belső paraziták (bolhásság, férgesség) és a gombák. A kórokozók és az állat szervezete között folyamatos versenyfutás zajlik. A fertőzött környezetben élő, elhanyagolt körülmények között tartott állat szervezete egy idő után alulmarad a kórokozókkal szemben, ha nem kap orvosi segítséget (például immunitást kiváltó vakcinázást). Persze, fontos a rendszeres féregtelenítés és bolhátlanítás is, amit a gazda a megfelelő szerekkel „házon belül” is elvégezhet.

- Fenti kórokozók milyen betegségeket okozhatnak?

- A leggyakoribbak a légzőszervek, valamint a bőr különböző megbetegedései.

 MUNKAVÉGZÉS

Ha nem megy, ne erőltessük!

- Munkavégzés alatt elsősorban az őrző-védő munkára gondolok, illetve a versenyző (agár) és a vadászkutyákra. Fontos, hogyan tanítjuk be az állatokat ezekre a munkavégzésekre. Ha a teljesítőképessége határán túl követelünk, vagy sorozatosan olyan feladat elé állítjuk, amit még nem képes megoldani - az a kísérletes neurózis tipikus példája. Ezt már majomkísérletekkel is igazolták. A betanításnál nagyon tárgyszerűen és tervszerűen kell eljárni, érdemes szakemberek, idomárok tanácsát is kikérni és figyelembe venni. A versenyző kutyánál megfelelő edzéstervet kell kidolgozni. Ha pedig az állat nem tud megfelelni a túlzott elvárásoknak, le kell vonnunk a konzekvenciát, és átalakítani a munkaritmusát. Ha nem tesszük, az állat agresszívvé válik, vagy aluszékonysággal reagál, sőt, bele is rokkanhat.

SUMMÁZAT

„Emberes” állatbetegségek

- Milyen elváltozásokat okoz a stressz az állatok szervezetében?

- A kialakult körülmények, illetve azok a hatások, amelyek az állatot érik, amióta az ember környezetében él, a törzsfejlődés során beálltak egy normális szintre. Manapság azt a változást éljük meg, hogy a felgyorsult élettempó egyik következményeként háziállataink életritmusa is megváltozik. Ehhez a kutya és a macska - úgy tűnik - tökéletesen képes alkalmazkodni (de nem jellemző például a házinyúlra). Ha az állatot ért ingerek összessége túlzott mértéket ölt, lelassul az immunrendszer és a stressz által kifárasztott szervezet lassú vagy lanyha reakciói következtében nő a megbetegedések valószínűsége.

A legtipikusabb és leggyakoribb „stressz-megbetegedés” az ingerlékenység fokozódása, az  agresszivitás, amelynek sajnálatos következményeiről mostanában oly gyakran olvashatunk a sajtóban.

Az emberre jellemző stresszbetegségek közül néhányat már mi is tapasztalunk kutyákon, sajnos, egyre gyakrabban. Elsősorban gyomorfekélyt, de előfordul az emberre jellemző ischaemiás szívizom-károsodás (infarktus) is, bár igen ritkán. Az agyérgörcs, a vérerek betegségei, az agyvérzés ma még elég ritkán megfigyelt betegségek a kutyánál.

- Vannak a stresszre különlegesen érzékeny fajták?

- A stressz hatása az állatokra oly komplex, sok összetevős folyamat, aminek egyik tényezője az is lehet, hogy az adott állat egyénileg mennyire érzékeny. Jellemzően érzékenyebben reagál a stressz-megterhelésre például a belga juhász, a dalmata, a vizslák, a törpe fajták és a kuvasz. Általában jól tűrik a stresszt a juhászkutyák, a puli, a komondor, a pumi és a schnauzer.

- Mi a helyzet az állatot spontán, hirtelen ért ingerekkel? A nyári viharokat kísérő mennydörgésre, a szilveszteri - sajnos már „hagyományos” - petárdázásra, tűzijátékra gondolok.

- Az ilyen jellegű hirtelen zajterhelést az érzékeny idegrendszerű állatok roszszul viselik. Ilyenkor páni félelem vesz rajtuk erőt, elbújnak, elmenekülnek.

A hatásos gyógyszer nem patikában kapható

- Önöknél is jelentkeznek „stresszbeteg” állatokkal?

- Sajnos, egyre gyakrabban. Az utóbbi időben erőteljesen megnőtt az általunk felírt nyugtatók mennyisége, forgalma. Ez azonban nem orvosi probléma, inkább figyelmeztetés: figyeljünk sokkal jobban arra az élőlényre, amely velünk él jóban-rosszban. Azt azonban tanácsolhatom, hogy ha fel lehet készülni bizonyos eseményekre, mint például a petárdázás, akkor néhány órával előbb adjunk nyugtatót az állatnak.

- A folyamatos stresszhatásnak kitett állatokat állandó nyugtatózással védhetjük?

- Egyértelműen nemet kell mondjak. A tartós stresszre egyetlen „gyógyír” a stressz csökkentése optimális élettani szintre. Egy állatot nem lehet folyamatosan nyugtatókkal tömni!

Létezik még egy „csodaszer”, ami mindig kéznél van: a szeretet.