Allergiásoknak elemes eb

A közelmúlt médiatudósításaiból már ismerhetjük a társállatok emberekre gyakorolt pozitív hatásait: a magány, a depresszió, a rosszkedv és a stressz enyhítését, a magas vérnyomás és a koleszterin szint csökkentését, illetve a tanuláshoz, a mozgáshoz, a társas érintkezéshez való kedv növelését. Világszerte egyre több tudós kutatja azt, miért és hogyan fejtik ki kedvenceink ezeket a hatásokat, szép eredményeket érve el. Vannak azonban olyan emberek, akik allergiájuk, életkoruk, vagy legyengült immunrendszerük miatt nem tarthatnak háziállatot.

Néhány évvel ezelőtt, karácsony környékén, az egyik legnagyobb Japán szórakoztató-elektronikai cikkeket gyártó cég piacra dobott egy robot kutyát, amely ugyan nem szőrös és puha, de viselkedésében nagyon hasonlít egy valódi kutyára. Fut, ugat, alszik, megtanulja felismerni a szavakat, a gazdáját, sőt még labdázni is megtanítható. Legfőbb előnye az élő kutyával szemben, hogy nem kell sétáltatni, etetni, és ki lehet kapcsolni, ha az ember elutazik vagy nem ér rá vele foglalkozni. Ezen kívül nem hordozhat semmilyen szennyeződést, port, allergiát kiváltó anyagot.

Az ember-állat kapcsolatokat vizsgáló tudósokban felmerült a kérdés: vajon helyettesítheti-e az elemes eb élő társát a jótékony hatások elérése érdekében? A 2004-es év folyamán több erre irányuló kísérlet eredménye is napvilágot látott az Egyesült Államokban. A különböző korcsoportokon végzett vizsgálatok eredményei igen kecsegtetőek.

7-9 éves gyerekek segítségével azt vizsgálták, vajon hogyan látják az élő és robot kutya közötti különbségeket. 11 héten keresztül, hetente rövid foglalkozásokat szerveztek, amelyek során a gyerekek játszhattak a robottal, és egy barátságos valódi kutyával. Ezután arról beszélgettek a tanárukkal, hogy vajon a két kutya meg tud-e betegedni, tud-e enni, lehetnek-e kicsinyei, vagy érez-e szomorúságot, vagy szabad-e megütni ha rosszat tett. Arra is kíváncsiak voltak, hogy a gyerekek szerint csúnya dolog-e elajándékozni őket, ha megunja őket az ember. A biológiai jellegű kérdések kivételével nem túl nagy eltérés volt a két kutyához való hozzáállás szempontjából. Az ennél fiatalabb, óvodáskorú gyerekek sokkal nagyobb bizalommal közelítették meg a robotot, és sokkal többet nevettek rajta, igaz, bár szívesebben simogatták az igazi kutyust. Tehát ebben a kísérletben azt bizonyították, hogy a robot kutya sok szempontból helyettesítheti az élőt.

Az idősebb korosztály, akikről azt gondolnánk, hogy kevésbé lelkesednek a modern technika vívmányai iránt, meglepően lelkesen fogadta be a kis vendéget az otthonába. Egy másik vizsgálatban, 65 és 70 év közötti egyedül élő nyugdíjasoknak adtak 6 hét kipróbálásra robot kutyákat, majd az általuk vezetett naplók és egyéni beszámolóik segítségével értékelték a kapcsolat alakulását, a tevékenységeiket, érzéseiket. A legtöbb résztvevő házi kedvencként, barátként kezelte a robotot. Élő kutyához hasonló tulajdonságokkal ruházták fel: viccesnek, kedvesnek találták, és határozottan arról számoltak be, hogy a vele való játék, foglalatoskodás enyhítette magányukat, rosszkedvüket.

Kémiai szempontból az élő kutyával való játék sokkal változást okoz az emberi szervezetben: a boldogság érzetéért felelős oxitocint és szerotonint, valamint a gondoskodó magatartást elősegítő prolactin szintjét is növeli, azonban a stressz érzetét csökkentő cortisol mennyiségét csökkenti. Az erre irányuló vizsgálatok is azt mutatták ki, hogy bár a boldogság és gondoskodás-hormon szinteket az igazi kutya nagyobb mértékben befolyásolja, a robot is elmozdulást idéz elő, és ami meglepő: a stressz-szintet a robot sokkal jobban csökkenti.