A kaukázusi juhászkutya ősi hazája Közép-Ázsia, Kaukázus, Azerbajdzsán, Örményország, Grúzia, Dagesztán, Csecsenföld, Észak-Oszétia, és a környező kisebb Köztársaságok. Nagyon nagy számban fordul elő Oroszország európai és ázsiai területén, Ukrajnában, Balti-államokban, de még Karéliában is.
Az egyik legősibb fajta. Dog típusú, tibeti kutyáktól származik. Talán az összes „dogtípusúnak” az őse a tibeti dog. Fejlődése több ezer éves.
A tibeti dogról, mint a kaukázusi juhász őséről az első hiteles leírás i.e. 1125-ből származik.
A tibeti dog széles, masszív, nagy méretű, szabályos felépítésű, erős csontozatú. Széles pofával és agykoponyával rendelkezett. Színe fekete, szürke, vörös és ezek kombinációi. Szőre hoszszú és durva, bár előfordul rövidebb szőrű egyed is.
I.e. első században egy Tigran nevű örmény cár alkalmazta előszőr háborúban a kaukázusi juhász ősét, a római légiók ellen.
Az orosz-török háborúban, a török hadsereg nemcsak várak, táborok őrzésére használta a fajtát, hanem a kaukázusi betöltötte a „török harcos” szerepét is. Összecsapás előtt előre küldték, hogy zavart bizonytalanságot keltsenek, és nagy támadó kedvükkel ritkítsák az ellenség sorait. Észak-Oszétia területén még ma is találkozhatunk, természetes környezetben, vadon élő kaukázusi juhászkutyával.
Az utóbbi időben ugrásszerűen nő az érdeklődés a kaukázusi iránt, nemcsak Európában, hanem az amerikai kinológusok és kutyatenyésztők körében is. Elsősorban megbízhatósága, nagy munkabírása, és időjárási viszonyokhoz való maximális alkalmazkodása miatt népszerű.
A kaukázusi juhásznak több típusa létezik, az eltérő földrajzi adottságok, és a különböző klímájú területek között. A népi tradíciók is nagyban hozzájárultak a típusok alakulásában, fejlődésében, szelektálásában. A legfontosabb volt, hogy milyen munkára kellett, és milyen időjárási és élet körülmények között. Miután nagy területen tenyésztették, jelentősen eltérő típusok alakultak ki. Nagyon szigorú szelekción ment át a fajta, és csak a legrátermettebb, a legéletképesebb, a betegségekkel szemben a legellenállóbbak maradhattak fenn. A helyi körülmények között tökéletesen meg kellett védeni a pásztort, a nyájat és persze saját magát. Ha bármelyik dolgát nem tudta megoldani tökéletesen, vagy elpusztult, vagy a gazdája likvidálta. Csak a legmegfelelőbb példányok, és azok utódai maradhattak meg a mának. Testi ereje, impozáns megjelenése is ezt mutatja. Csak a gazdáját és annak családját fogadja el. őértük és a rábízott terület védelméért az életét hajlandó feláldozni. Rendkívül önálló, őrző-védő feladatra oktatni nem kell. Kiváló idegzetű, kiegyensúlyozott. A családban lévő gyerekeknek még olyan dolgokat is megenged, amit még a gazdájának sem. Teljesen önálló! Minden pillanatban a legmegfelelőbb döntést hozza, és azt hajtja végre! A kaukázusi juhász bátor, büszke, magabiztos és akaratos, rendkívül hűséges. Félelmet nem ismer. Meg kell említeni az idegenekkel szembeni veleszületett bizalmatlanságot, nagy támadó kedvet. Nagyon okos, mindent azonnal megért, csak makacs.
Típusai:
Sztyeppi: A száraz és meleg klíma miatt e típusnak nagy méretűnek, erősnek, de ezzel együtt könnyű felépítésűnek kell lenni, szőre rövid Színe vörös és világos szürke vagy ezek kombinációi, de mindenképpen világos árnyalat. Rendkívül gyors mozgású. Nagyon jól ugrik és mászik. A hegyekben más típus alakult ki. Erős felépítés, masszív, vastag csontozat, nagy széles fej, hosszú szőr, jó aljszőrzet, jó szőrminőség. Végtagok rövidebbek, a front nagyon széles, a mellkas körátmérő nagy, testhossz nagyobb.
Grúz: Erős, masszív alkati megjelenés, szabályos fejtípus, egyszínű, hosszú szőr. A legtípusosabb kaukázusival értelem szerűen a Grúz Köztársaságban találkozhatunk. Ez a típus szép és elegáns.
Azerbajdzsáni: Két típusa van: Az egyik a grúz típushoz, a másik a sztyeppihez hasonlít. A színe vörös, fekete maszkkal, de előfordul foltos is.
Örmény: Hasonlít a grúzhoz, de kisebb méretű, annál vékonyabb csontozatú. Színe szürke, tigris-csíkos, foltos, jó minőségű hosszú szőr.
Dagesztáni: Nagyon erős
felépítés, szabályos, típusos fej, jó testarányok, szigorú megjelenés és viselkedés, színe heterogén, szőre rövid vagy középhosszú.
Garbán: Masszív felépítés, nem típusos fej, nagyon rövid orr. Színe vörös, maszk nélkül, rövid szőr. Rendkívül agresszív, csak hozzáértőnek kezelhető. Törökországból került a Kaukázusba.
Kazbek: Erős, harmonikus felépítés, fogak nagyok, fehérek. Színe tigris-csíkos vagy foltos, jó szőrminőség.
Gerget: Nagy felépítés, kissé hosszú arcorri rész, fogak nagyok, fehérek. Színe szürke, vörös foltos fehér gallérral. Könnyen kezelhető, nem agresszív.
Ahalic (keverék típus): Gerget, Garbán, Kazbek típusból, nagy felépítés, hosszú szőr, színe fehér vagy szalmaszínű, világos szem.
A II. világháborúban nagy mértékben csökkent az állomány. A száműzött emberek magukkal vitték a kutyáikat, majd visszatelepedéskor már a közép-ázsiaival keresztezett egyedeket is vittek haza.
Van egy kifejezés: aburigen. Azt jelenti, hogy az ember nem vesz részt a tenyésztésben, hanem a természetben párosodnak egymással, kifejezetten a legjobb egyedek. Rendkívüli szívósság, igénytelenség, nagyon jó alkalmazkodás az élet és a klíma körülményeihez. Az „aburigen” kutyák nem kötődnek az emberhez, kiképzésük nehéz.
Átmeneti fajta:
Az aburigen és a tudatosan kitenyésztett típusok között helyezkedik el. Megjelenésében és fejlődésében már jelentős szerepet játszott a tudatos szelekció, és az életkörülmények javítása (tartási körülmény, élelem). Jellemző rájuk a heterogén állapot. Az egyik tudatos szelekció eredménye, a másik továbbra is „aburigen”.
...
A kaukázusi juhász kiegyensúlyozott, nyugodt idegrendszerű, megfelelő határozott védelmi reakcióval. A határozott, magabiztos, büszke, bátor kutya mindig fenn hordja a farkát, amelyik nem így hordja a farkát, az a fajta szégyene.
Szőre: 10-12 cm vagy ennél hosszabb is lehet, viszont nem lehet 4 cm-nél kisebb. Nagyon jó minőségű aljszőrzetnek kell lenni, ugyanis a hidegtől és a melegtől, sőt még az esőtől is ez védi meg az állat bőrét. Még nagy esőben sem ázhat át az aljszőrzet!
Bőre: vastag, elasztikus, néha redős a nyakon.
Izomzat: masszív, erős, fejlett.
Csontozat: erős, a kutya magasság méretéhez arányosnak kell lenni.
Fej: a kaukázusi egyik legszebb része, masszív, széles agykoponya, jól fejlett rágó izmok, nem lehet meredek homlok v. túl hosszú orr.
Szeme: mandulavágású, mélyenülő, kicsi, sötét tónus.
Nyak: rövid, erős.
Mellkas: széles, mély, könyék alá kell érni.
Hát: széles, egyenes, izmos.
Has: felhúzott.
Első végtag: egyenes, párhuzamos, mancs: rövid, zárt.
Hátsó végtag: egyenes, párhuzamos, mancs: kissé hosszúkás, zárt.
Méretek: 1997-es adatok, a kaukázusihoz legjobban értők véleménye alapján.
Ideális kan: 72-75 cm, még elfogadott: 67 cm.
Ideális szuka: 66-69 cm, még elfogadott: 64 cm.
A kaukázusiról megjelent könyvben nyilatkoznak a szerzők, hogy az e fölötti méretű kutyák méretükben nem arányosak, nem állóképesek, nem kitartóak és sok egészségi problémával küszködnek, és arra a nagyon kemény munkára, amire tartják alkalmatlanok.
Viselkedés: Nagyon bátor, félelmet nem ismer, magabiztos, jó helyzetfelmérő, gyors döntéshozó és végrehajtó. Teljesen önálló.
Hiba: emberektől, állatoktól való félelem vagy közömbösség, labilis idegrendszer (félve támad), idegennel való barátkozás, nem fenn hordott farok, összehúzott test.
Színe: szinte minden megengedett, kivéve a fényes fekete és májszínű barna, ez kizáró ok.
Szőre: durva, kemény, egyenes, hiba: puha, selymes, hullámos vagy göndör szőr kizáró ok.
Fog: 42 fog kötelező, fej nagyságához mérten, nagynak, fehérnek kell lenni, első és alsó fogaknak szabályos köríven kell futniuk. A nem elég nagy, vagy hiányos, vagy nem szabályos fogazat kizáró ok. 4 éves korig nem haraphat „tétre”, csak ollósan.
„Szukás” kan súlyos fogyatékosság!
Nevelés!
A kiskutya felneveléséhez a legfontosabb a: SZOCIALIZÁCIÓ!
Továbbá: játék, simogatás, kedvesség, nagy szeretet, határozott következetesség. Semmi erőszak a tanításban, nevelésben csak következetes végrehajtás!
Gyerek és családszerető! Családtagként kell kezelni és nem kutyaként. Ha a gazdája megengedi, szeret a saját feje után menni, ami nem szerencsés. Ha erélytelen a gazda, a kaukázusi falkavezér akar lenni, ezért a gyenge jellemű, ingatag, határozatlan ember kaukázusi juhászt ne vegyen. Felnőtt kaukázusit csak hozzáértő, a fajta iránt elkötelezett ember vegyen. Olyan aki az erejét, hangját fitogtatja a kutyával szemben, ne ezt a fajtát válassza. Soha nem szabad az egyéniségét letörni, saját helyén ne fegyelmezzük!
Két kant nem szerencsés egy udvarban tartani!
Szólni kell a fajtában napjainkban fellelhető anomáliákról. Sajnos a kaukázusiba jó páran „belekeverik” a leonbergi, a moszkvai őr, a pireneusi és a tibeti masztiff fajtát. A kiállításokon és tenyészszemléken nincsenek kiszűrve ezen egyedek a fajtából.
Mielőtt egy kiskutyát választ, feltétlenül nézze meg a szülők munkáját. Utóda ugyanúgy fog viselkedni, mint a szülei.
Fiatal korban kell megtanítani mindenre, amit felnőttként elvárunk Tőle. Így lesz ebből a büszke, konok és makacs kutyából egy melegszívű családtag, így lesz a család minden tagja számára könnyen kezelhető.
A felhasznált irodalom szerzői: O. Krasznovszkaja, H. Pcsenyicsnyikova. Gyurka György és Kovács Zsolt
Meglévő és eddig szemérmesen elhallgatott, vagy csak felületesen érintett problémát feszegetnek írásunk összeállítói. Nevezetesen a kutyatenyésztés napjainkban létező rendszerét. Azt a tényt, hogy a mai tenyésztési rendszer alkalmatlan a szakmailag kontrollált, felelősségteljes munkára. Az unalomig emlegetett évi százezer törzskönyv, a küllembírálatok és tenyészszemlék, célnak nem megfelelő rendszere az elmúlt évtizedben oda vezettek, hogy segély kiáltásnak tűnő írások járnak kézen közön szakmai berkekben, érkeznek szerkesztőségünkbe.
A kuvasz, mint nemzeti kincsünk, pusztulása. Végveszélyben a drótszőrű magyar vizsla. Idegbeteg rottweilerek, nyomorék bullmasztifok. Lövéstől világgá szaladó vadászkutyák. Amstaffként “B” törzskönyvezett pitt bull. A sor sajnos végtelennek tűnik.
A tenyésztés felelőssége. Óriási témakör, átfogó elemzést kíván. Szerkesztőségünk elhatározása szerint rövidesen megkezdjük ezzel foglalkozó sorozatunkat.
Itt és most kell tisztelettel adóznunk azoknak a magyar tenyésztőknek, akik saját tenyésztői munkájuk eredménye alapján rangos nemzetközi kiállításokon érnek el kimagasló eredményeket.
AJÁNLOM AZ OLDALT
