KATASZTRÓFA KUTYÁK

Aki (speciális) mentő akar lenni, pokolra kell annak menni

Életük egy részét életveszélyben töltik. Ott vannak földrengésnél, árvíznél, tornádónál, hogy az összeomlott házak alatt az erre kiképzett kutyák jelzései nyomán kimentsenek eleveneket és holtakat. A katasztrófákról szóló helyszíni televíziós tudósításokból ismerjük őket, amint narancssárga overalljaikban, egy vagy több kutyájukkal harcolnak a túlélők megmentéséért. Ott vannak közúti és egyéb, „hétköznapi” szerencsétlenségeknél, eltűnt személyek keresésénél. Szemük egyetlen összevillanásából ember is, állat is tudja a dolgát. Ott vannak magasban és mélyben, hóban és vízben, sárban és homokban, hidegben és melegben. Barlangi és hegyi mentők, búvárok, és elsősegély-nyújtók egy személyben. De elsősorban EMBEREK, és KUTYÁK, csupa nagybetűvel.

A kutya az emberi lélek tükre

A „szakma öregje” a Miskolci Speciális Felderítő és Mentőcsoportért Közalapítvány vezetője, a 40 éves Lehóczki László. Eredeti szakmája villanymozdony műszerész, de választott hivatása miatt ma már nem a  vasútnál, hanem a borsod megyei polgári védelemnél dolgozik. A MEOE miskolci szervezeténél évekig kiképzést vezetett, több mint 400 vizsgázott mentőkutya került ki a keze alól.

- Mi volt előbb, a speciális mentő vagy a mentőkutya?

- Hatéves koromban elcsavarogtam és egy éjszakát a kukoricatáblában töltöttem.

A nagyapám keverék kutyája talált rám, pedig sokan kerestek - emlékszik vissza a kezdetekre. - A kutya mindig családtag volt nálunk, a bundájába kapaszkodva tanultam meg járni. Ahogy cseperedtem, barát, játszótárs lett. Később beleástam magam a „kutyatanba”, tanulmányozni kezdtem a lélektanát, fizikumát. Nem sokat kellett kutakodni a képességeit illetően, mert a kutya saját magát mutatja. Hogy milyen csodálatos képességekkel, rendkívül erős életösztönnel, természetes intelligenciával rendelkező élőlény, arra hadd mondjak egy közelmúltbeli példát:  a bodrogközi Zalkodon az árvíz idején kimentettünk egy kutyát, amelyik láncra kötve három napja dacolt a derékig érő vízzel. Egyszer csak azt láttuk, hogy elkezdi szárazra hordani a kicsinyeit. Mind a hatot. Máig nem tudjuk, hogyan sikerült életben tartania a kölyköket - teszi hozzá László, majd folytatja a történetét:

A hobbiból szenvedély lett. Vadászkutyákkal kezdődött. Először csak vizsla- és terrier versenyeken vettem részt, a terrierem magyar bajnok lett, a vizslával is mindig előkelő helyen végeztem. Szerintem a vadászkutyát arra tenyésztették ki, hogy - már csak a végtisztesség miatt is - megkeresse a vadat. Még a vasútnál voltam, amikor egy kis csapattal „alapjáraton” elkezdtük a mentést, évi egy-két alkalommal. Egy ausztriai profi bajnokságon a középmezőnyben végeztünk, s ettől számítható a magyarországi szervezett mentőkutyázás. Negyvenketten megalapítottuk a Magyar Katasztrófakutyás Egyesületet.

Az egyesület azonban megmaradt a versenyzésnél, ezért Lehóczki László új csoportot hozott létre, a Miskolci Speciális Felderítő és Mentőcsoportért Közalapítványt, amelynek tagjai között mára képzett alpinista, búvár, orvos, statikus is van. No és persze, a hű társak, a kutyák. Hat éve még évente 3-5 alkalommal hívták segíteni őket, tavaly már 72 hazai és 2 külföldi bevetésen voltak. A nemzetközi szabály szerint egy kutyát 3 óra hosszat lehet dolgoztatni, az övéik 8-10 órát dolgoznak. Kevesen vannak, muszáj nekik bírni.

- Milyen kutyákkal dolgozik?

- Egy mentőkutyát már eltemettem, Görömbölyi Erős welsh terriert, 16 éves korában. Most az ő 15 éves fiával, Vadászpatakmenti Cseppel és a hároméves német juhász kannal, Miskolci Sátán Manccsal dolgozom. Csepp valóban csepp, mindössze 9 kilós jószág, könynyen szállítható, könnyedén  mozog a romokon és akár egy 20-30 centis üregen át is be tudja juttatni a túlélés kellékeit - élelmet, vizet, elemlámpát, rádiót - a szerencsétlenül járt emberhez. Mancs már 12 országban járt velem, mindenre ki van képezve, ami a mentéshez szükséges, bármilyen közegben, jelzi az élőket- és a halottakat.

- Különleges a viszonya a kutyákhoz?

- Együtt kell élni a kutyával, másképp nem megy. Nem iszom, nem dohányzom, a kutya a szenvedélyem. Csepp reggel hatkor az óracsörgésre hozza a papucsot, és már tudja, milyen lábbal keltem fel. Arra is megtanítottam őket, hogy se a vadállatokat, se a macskákat ne bántsák. Tréningre mostanában már nincs idő, annyi az esemény. Január 25-én már négy bevetésen voltunk túl.

- A legkülönlegesebb élménye?

- Nincs ilyen. Minden mentés különleges szituáció, mindegyikből más ragad meg az emberben. Sajnos, a múlt évben sok helyen - Egyiptom, Olaszország, Törökország - már nem tudtunk segíteni, csak tragédiákat láttunk. Ez mindig elszomorít bennünket, s arra törekszünk, hogy a jövőben hamarabb sikerüljön odaérnünk....

Lászlót a családja ilyennek fogadja el. Vele azt is, hogy felszerelésre, utazásra és minden egyébre a családi kasszába kell nyúlni. Hiába próbálkoztak, állami támogatást nem kapnak, pedig állami feladatot látnak el, a rendőrség is gyakran igénybe veszi segítségüket eltűnt személyek keresésénél, és egy mentőkutya munkája legalább száz emberével felér. Sok országban vannak hivatásos mentőkutyások, fenntartásuk az állami költségvetésből történik. A magyar speciális mentők időközben világhírűek lettek. Hiába. Magyarországon - úgy tűnik - erre még nem futotta sem a pénzből, sem a figyelemből.

- Utánpótlás?

- Utánpótlás? - kérdez vissza Lehóczki László. - Ma még az is gond, hogy a saját kutyáink utánpótlását hogyan oldjuk meg, az anyagi helyzetünk ugyanis egyre romlik. Ami pedig az embert illeti, aki nem tudja átérezni a másik ember baját, az bele se kezdjen! De ha valaki már eljut egy bizonyos kapcsolatszintre a kutyájával és a versenysportban is, az lehet a kiindulás. Aztán keressen meg minket, és a többit bízza ránk. Sosem a kutyákkal van a baj, hanem az emberrel. A kutya a lélek tükre. Mutasd a kutyádat, megmondom ki vagy.

Nap mind nap közös levegőt kell szívnunk

A 32 éves ajkai Kulcsár József eredeti foglalkozása asztalos és formaöntő, hetedik éve tagja a Magyar Speciális Mentők székesfehérvári csapatának, ahová a tatabányai Suta István és Pavelcze László példája vonzotta. Először idegenkedtem a dologtól - vallja be -, de több nemzetközi kutyaversenyen való részvétel után úgy döntöttem, hogy megpróbáljuk a lehetetlent. Több tanfolyamot végeztem Miskolcon, kutya nélkül és kutyával, elsősorban a tájékozódást tanultuk meg mindenféle körülmények között és mindenféle terepen, a romok között a túlélők megkeresését, kiemelését, az elsősegélyt.

- Ki volt a „tanulópárja”?

- Boby, a család kedvence, a hatéves, vörös ordas német juhász kan kutya. Pici korától nevelem, mert az ember és a kutya között olyan kapcsolatnak kell lennie, hogy azonnal értsem a jelzéseit, közölhesse velem, amit az ösztönei súgnak. Nap mint nap közös levegőt kell szívnunk ahhoz, hogy szinte kitaláljuk egymás gondolatait. Ezért is gyakorolunk hetente egy-két alkalommal erdőn, mezőn, elhagyott bányák vagy romok környékén, a honvédség vagy a polgári védelem területein, zárt épületeiben. Ilyenkor előfordul néha, hogy az állat adott pillanatban nem úgy viselkedik, ahogy az ember szeretné. Megriad valamilyen váratlan zajtól, esetleg fél is. Éles helyzetben azonban a kutya tudja, hogy nem szabad félelmet éreznie, mert az átragadhat a gazdájára is. Márpedig a nyugalom a legelső szabály. A saját túléléséért is küzd az állat és az ember is - mondja, ilyen sorrendben.

- Milyen bevetés-emlékeket őriz?

- Számomra legemlékezetesebb az ausztriai bányaomlás marad. Még mindig figyelem a híreket, mert az a tíz ember még mindig a föld alatt van, aki az egyetlen lent rekedtért elindult. Tizenegy család nem tudta megadni a végtisztességet szereteteinek. E fölött ma sem tudok napirendre térni, hiszen már a második napon a helyszínen voltunk. De nyílván volt valami oka a bányavezetőségnek, hogy ne higgyen a túlélőket jelző kutyáknak.

A bajba jutottak mindig számíthatnak rájuk, őket viszont nem kényeztetik el holmi hivatalos anyagi támogatással.

- A polgári védelmet kivéve eddig még nem volt példa rá, se megyei, se országos szinten - mondja Kulcsár József. - Egyelőre csak saját magunkra számíthatunk, és további családi bonyodalmakra, mert ha menni kell, megyünk, s ez a jövedelem egyharmadát elviszi. Boby nem csak mentőkutya és házőrző, de „mellékfoglalkozásban” a gazdival együtt személy- és vagyonvédő, mert a pénzt valahonnan elő kell teremteni.

- Kiket fogadnak be maguk közé?

- Alkalmas embereket, alkalmas kutyákkal. De mi is próbálunk mentőkutyákat nevelni. Én például Boby fedeztetéséből. Áprilisra várjuk az eseményt, de hogy születnek-e „igazi” mentőkutyák, csak egyéves koruk körül derül ki.

Kulcsár Józsefnek két kisfia van. Büszkék a papára, de szomorúak, ha menteni kell mennie, mert tisztában vannak vele, hogy őt is, Bobyt is érheti tragédia. Alig várják, hogy megnőjenek - hat- és nyolcévesek és apjuk nyomdokaiba léphessenek. Az indíttatást: ember és állat szeretetét, az önfeláldozást - az otthon levegőjével szívják magukba.

Hegedűs Eszter

Miskolci Speciális Felderítő
és Mentőcsoportért Közalapítvány Számlaszám:
10402764 – 27615968 – 00000000
Kereskedelmi és Hitelbank Rt.
3530 Miskolc, Széchenyi u. 88.