Három a török? KANGAL, KARABASH, AKBAS…
’90-es évek derekától kezdve a kangal illetve a kangal név egyre többet szerepel a kinológiai lapokban. Ez az eb, melyre néhány brit, ausztrál és német tenyésztô hívta fel a figyelmet, a jelek szerint csupán az anatóliai pásztorkutya változata. Mégis, a törökországi kurdok külön fajtának tekintik. Az FCI, a Nemzetközi Kinológiai Szövetség azonban csak egyetlen eredeti török fajtát ismer el, ez pedig a Coban Kopegi (Csobán Köpeji), az anatóliai pásztorkutya. Hívják Karabasnak (fekete fejû) és Akbasnak (fehér fejû) is. Az anatóliai a ritka kutyafajtákhoz tartozik. Az FCI 1989-ben ismerte el. Annak idején elsôként a britek kezdtek el érdeklôdni iránta, akik már a hatvanas évek elején is importáltak belôle. Az elsô pár 1963-ban érkezett Angliába azt követôen, hogy Dr. Charmian Steel régész kutatóútja során Anatóliában járt. Gyorsan felismerte, hogy az ottani pásztorok kutyái küllemüket és jellemüket tekintve közös vonásokat mutatnak fel. Innen jött aztán az importálás gondolata. Az elsô brit alom 1967-ben jött világra, s 30 évvel késôbb már közel 2000 anatóliai élt brit földön.
A kurd álláspont
Angliában két klubja alakult ki ennek a török kutyafajtának, az egyik eredeti állapotában és foglalkozásában, alkalmazásában óhajtja megôrizni ezt az ebet, küllemi változtatás nélkül, a másik viszont, amerikai, ausztrál és német tenyésztôk támogatásával kitalálta a – kangált. Jobban mondva, ki sem kellett találniuk, hiszen a törökországi kurdok szakemberei már régóta külön fajtának tartják, mely különbözik az anatóliaitól. A leghíresebb kurd kinológus, Bijan A. Eliasi szerint a kangal nem is valami újabb keletû kreáció. Ô úgy véli, hogy az anatóliai pásztorkutya és a kangal közös gyökerekkel rendelkezik ugyan, mindkettôjük a Gammalra, egy ôsi nyájvédô ebre vezethetô vissza, de a fejlôdés során már eltértek egymástól. Az anatóliai szôrszíne meglehetôsen vegyes, nem véletlen a népies fekete fejû (Karabas) és fehér fejû (Akbas) elnevezés, míg a másik, a kangal többnyire rôtes, barnás, ôzszínû, fekete maszkkal. Az anatóliai pásztorkutya alapjában véve nyájôrzô, emellett „vagyonôr”, tehát birtokok, majorok védelmezôje és személyi testôr. Fülét általában trimmelik, nyakát pedig gyakorta szögekkel kivert nyakörv védi mind a mai napig a farkasok és medvék elleni harcban. A kangal és az anatóliai közötti hercehurca szakértôi szinten még nem „lefutott dolog”, de az FCI már kimondta a szentenciát, egyetlen eredeti törökországi kutyafajta van, s ez az anatóliai pásztorkutya.
V.
|