KUTYÁK képernyőn és mozivásznon

„Kutya és gyerek - kaszszasiker” (Rin Tin Tin, Jackie Coogan, stb.) Ez a filmgyártással szinte egyidős axióma úgy látszik örökérvényű .

A magyar filmművészetben állatok, köztük kutyák főleg természetfilmekben szerepeltek: Cimborák, Hegyen völgyön (Homoki Nagy István), de néhány játékfilm is róluk szól: a Fekete István regényéből készült Bogáncs (Fejér Tamás). Később, a 70-es években a televízió is felzárkózott. Szamos Rudolf regénye nyomán, Nemere László képernyőre rendezte a Kántor nyomoz sorozatot.

Kántor, vezetője és „kollégái” szerint, minden idők legtehetségesebb és legeredményesebb magyar rendőrkutyája volt. l953-63 között közel tíz évig szolgált a Veszprém Megyei Főkapitányságon. Ez idő alatt 536 ügyben nyomozott, 279 esetben eredményesen. A sorozatot időről időre műsorra tűzik.

Az állatok „színitanodája” a filmgyár gödöllői 36 holdas állattelepe volt. Innen került ki Bogáncs, a sztár puli, a két cimbora: Pletyka, a fekete tacskó és Fickó, a magyar vizsla.

A magyar természetfilmek nemcsak itthon arattak nagy közönségsikert, hanem külföldön is népszerűek lettek. Nemzetközi filmfesztiválokon jelentős elismerésben részesültek. A Cimborák például l958-ban az Edinburgh-i Fesztivál I. díját nyerte el, Bogáncs 1960-ban a gyermekfilm kategória díját hozta haza Mar del Platából.

Mindezek ellenére a természetfilmek készítőire nagy nyomás nehezedett, kivált az ötvenes években. Néhány illetékes és illetéktelen elvtárs képtelen volt elviselni a természetfilmek politika-mentességét. Heves sajtótámadások érték, különösen Homoki Nagy Istvánt. Szemére vetették, hogy a megkomponált történet, a színészi feladatokra idomított állatok szerepeltetése ellentétben áll a műfaj követelményeivel. Erről szó sem volt. A rendező csupán az elért sikerek fokozására megkísérelte játékos elemekkel színezni a műfajt. Az ismert eredmények magukért beszélnek.

Az állatokat nem erőszakos (par force) idomítással kényszerítették természetükkel ellentétes mutatványokra, hanem mindig az állat képességei jelentették a „kályhát” ahonnan el lehet indulni.

„Mit tud az állat? Abból kell filmet csinálni”, mondja Zsoldos Zsuzsa, Homoki Nagy István özvegye, egykor legközvetlenebb munkatársa. Játékkal, együttéléssel kell kezdeni a munkát, hogy kiderüljenek az állat képességei. Ugyanakkor nem várható el egy kutyától, hogy mindent tudjon, ami a szerep eljátszásához kell. Erre valók a „dublőrők, dublőzök”. Bogáncsnak két alteregója is volt (az egyik például élethűen „zongorázott”). Még a vérprofi Kántor is, aki saját magát játszotta, három példányban jelent meg a filmben.

Ma már csak elvétve találkozhatunk velük moziban vagy képernyőn. Hiánycikké váltak. Hol vagytok, régi Cimborák? Hová lettél, Bogáncs? Kántor, keresd!